A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik. Az első ilyen ünnepet 1956 júniusában tartották, a nyári ünnepi könyvhéten, és csak 1964-ben kapcsolták József Attila születésnapjához, ennek éppen 60 éve. Iskolánk 5-6. osztályos tanulói ma reggel egy rövid műsorban tisztelegtek a költő és a költészet előtt.

"Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga" – kezdte József Attila egyik versében, aki nem tudhatta, hogy születésének napja egykoron a költészet napjává, s egyben a magyar irodalom ünnepévé válik majd. "Nem szükséges, hogy én írjak verset, / de úgy látszik, szükséges, hogy vers / írassék, különben meggörbülne a világ / gyémánttengelye" – írta egy másik versében a költő.

Szamolányi Gyula: A dal

A költő dala csalogányszó,

A mely kizeng a lomb alól:

Önbánatát enyhíti véle.

De másoknak dús gyönyörére

Dalol.

A költő dala rózsaillat,

A mely belengi a tavaszt:

Önvágya száll abban merészen,

De mámort másoknak szivében

Fakaszt.

A költő dala égi láng, mit

A földre szórnak csillagok:

Mi benne ég, önlelke fénye,

De másoknak bús éjjelébe

Ragyog.